Új munka

Döbbenet, döbbenet, döbbenet...

Múlt hét szerdáját írtuk, amikor is délelőtt csörgött a mobil. Nem tudtam felvenni, mert dolgoztam, de láttam, hogy a Spar-ból hívnak, ahová még márciusban jelentkeztem és nem vettek fel.

Nagyon izgatott lettem, mert hirtelen jött. Azért izgulunk mostanság, mert uramnak eljött a nap, mikor keresnie kell munkát, különben nemes egyszerűséggel éhen halunk. Letelt a gyed. most már 25 ezer gyes jár neki és nagyon-nagyon fontos, hogy minél hamarabb, viszont idáig minden időzítés hibátlan:

- a kicsit felvették bölcsibe

- pont akkor voltam itthon szabin, mikor beszoktatás volt

- most már lassan ott lehet hagyni és uram holnap megy egy céghez második felvételi fordulóra

Tehát a vécéből visszahívtam, mondta, hogy sürgősen kell egy ember a boltba és rám gondoltak, mert eszébe jutottam... Kettőre beszéltük meg, hogy bemegyek, megtörtént, pár percen belül fel is vettek. Biztosabb állás, kevesebb munka, ugyanannyi pénz (vagy több, majd meglátom). 

Mostanában kezdem felfedezni Isten szeretet-oldalát. Nagyon jó érzés. Én kértem, mert híján voltam ennek és sok mindent nem értettem, bárhogy magyarázták. Szeret. Engem. Örökké. Én is őt.

Sok dolgot olvasok mostanában és sok videót is nézünk. 

Nemrég támadás alatt is voltunk itthon, hagytam az ördög csatlósát játszani velem, de hála az Úrnak, a gyülekezetben épp bemerítés volt azon a héten és megszabadultunk, ismét, mert áldott alkalom volt. Megtanultuk a leckét, átbeszéltük itthon, megnéztük hogy hol nyithattuk meg a falat a gonoszságnak. Nehéz hét volt, sok veszekedéssel és olyan gondolatokkal a fejemben, ami elkezdett felőrölni, pl.:

- nem tudtam a gyülekezetbe beilleszkedni, felesleg vagyok

- elégedetlen voltam a családommal

- nem éreztem magamat megfelelőnek Istennek

- egyáltalán nem éreztem magamban elég hitet, egyre inkább úgy éreztem, hogy nem vagyok kereszténynek való

Benne vagyok egy keresztény közösségben és ott le mertem ezeket a sötét gondolatokat írni. Segítettek, imával is és tanácsokkal is, de a legnagyobb ütés a sátánra a vasárnapi Istentisztelet volt. Ahogy beléptünk az imaházba, megszűnt bennünk a feszültség és éreztük, hogy megtisztulunk.Az ördög kinn maradt, minket pedig az Úr erősített meg.

Aztán imádkoztam sokat még több hitért, mert úgy éreztem, hogy van még egy hajszálnyi választóvonal még Isten és én köztem. Nem tudnám megmagyarázni, de apró lépésenként leomlott ez a fal. Most már nyitva a menny. Bízni tanulok éppen, mert akárhogy is nézzük, kemény időszak elé nézünk pénzügyileg. 

Legújabb felfedezettem Kat Karr, elolvastam a könyvét és hallgattam tőle videót, jó dolog.