Mélypont

Most nagyon lenn vagyok. Kevésnek érzem magam. Mindenhol csak azt olvasom, hogy már ki kellett volna űzni az óemberem, hogy nekem Jézust kéne követni, miközben harcolok állandóan, alig tudok imádkozni, mert a kicsi állandóan üvölt, estére meg végem van. Igaz, munka közben szoktam, relatív egész nap.
De az én óemberem még él és virul, pedig nem látom szívesen. Imádkozom, mert türelmetlen vagyok sokszor, hirtelen felcsattanok, még mindig szoktam csúnyán beszélni, pedig az ige ezt mondja:

Amivel tele van a szív, azt szólja a száj. (Lukács 6, 45)

Most akkor az én szívem gyűlölettel, haraggal vagy mocsokkal van teli? Teljesen el vagyok keseredve..