Egy megerősítés

Márciusban írtam, hogy jelentkeztem arra az állásra, amiben ma már dolgozom, de akkor nem kaptam, mert (idézem):

 "munka közben a következő gondolat jelent meg a fejemben: Ha van olyan, akinek nagyobb szüksége van az állásra, akkor mit teszel?Keservesen bár, de átengedtem másnak az állást... "

Ma rákérdeztem arra, hogy ki kapta meg végül is márciusban azt a munkát? És elmesélték, hogy bár én voltam a potenciális jelölt, engem akart a boltvezető felvenni, de visszajött gyesről egy 3 gyerekes édesanya, akinek égető szüksége volt a munkára....

Ma hazafelé beszélgettem urammal, elém jött. Ő ma volt aláírni a szerződést, ő holnap kezd az új munkahelyen. Még a júliust át kell vészelnünk valahogy, mert pénz egyelőre úgy tűnik kevés lesz, bár uram is belátta, hogy azért annyira nem élünk szegényen és valljuk be, hogy nagyon sokat eszünk, folyton főzök. Hát most max meghúzzuk a szíjat.
Szóval beszélgettünk és eszembe jutott a pár héttel ezelőtti aggodalom, hogy vajon mi lesz velünk? Lesz munka? Hogy lesz? Olyan jó lenne nem aggódni állandóan, mert Isten nem hagy el minket és ezt minden egyes nap bizonyítja.