Voltak gondjaim bizonyos dolgok megértésével. Ilyen pl Isten felénk irányuló szeretete. Nem értettem.

Ültem most este az ágyon, bambán bámultam a tévét, de nem nagyon figyeltem és akkor belémrobbant egy gondolat, pillanat alatt felépült:

Képzeld el, hogy van egy gyermeked, aki megvet, gyűlöl, szerető tanításod ellen van, nem úgy él és megöl valakit, a bíróság pedig halálra ítéli. Te helyette ülsz bele a villamosszékbe...

Most mit tegyek, ha engem konkrét példák alapján lehet csak tanítani????

Mai ige legyen pedig....:

1. János 4:8 aki pedig nem
szeret, az nem ismerte meg az
Istent; mert Isten szeretet.

Még februárban éreztem egy elhívást, hogy nekem el kell énekelni a Via Dolorosa-t Húsvétkor.

Mondanom sem kell, hogy nem örültem neki, mert nem szeretek kiállni még egy ember elé sem (főiskolán vizsgakor is elsírtam magam állandóan), hát még sok ember előtt dalolni.... De aki már érezte az elhívás kényszerét, az tudja, hogy ezt nem hiszem, hogy le lehet győzni. Nagyon erős.

Sanyival gyakoroltunk párszor, de mivel én nem tudok kottát olvasni, ezért zongora kísérettel ráénekelte a mobilomra, én pedig munka közben is azt hallgattam (milyen érdekes, hogy pont volt épp rá lehetőség :)). Kitaláltam azt is, hogy ez a videó menjen az ének alatt, hogy ne rólam szóljon az a pár perc, hanem arról, aki a Via Dolorosa-n végig ment helyettem:

Gyakoroltam a dalt nemcsak nappal, de minden pillanatban, mert folyamatosan szólt a fejemben és éjjel álmomban is. 

Eljött a napja, kiálltam Sanyi elkezdte, én pedig elénekeltem. Állítom, hogy bár az én hangom szólt, nem én énekeltem, mert az én lábam annyira remegett, hogy azt hittem ott esek össze. De megvolt, oszt jónapot. Utána megnyugodtam és elkezdtem Krisztián után rohangálni a templomban. Épp kinn voltunk az udvaron, mikor kijött egy testvérnő és azt mondta nekem:

- Épp magát keresem! Meg szeretném köszönni ezt a dalt, nagyon szerettem volna újra hallani, mert egy éve már, hogy ha olvasom a Bibliát és Jézusra gondolok, akkor mindig eszembe jut ez a dal, csak nem ismertem a szövegét, sem a címét! Még sírtam is közben, olyan boldog voltam.

Elpityeredtem és átöleltem. Hát, már megint üzenetet vittem valakinek, hogy mennyire szereti az Úr és meghallgatja imáit. :) Jajjjjj, én úgy szeretem ezt a feladatot. :)))))))))

Mióta megkaptam az "Adj nekik még egy esélyt" igét, azóta nőtt a kedv-színvonal a melóhelyen, és ami még jobb: tudok RÓLA beszélni, méghozzá minden esetben nyugodt körülmények között. Kicsit béndzsón csinálom még, de ha figyelek, akkor mindig tudom, hogy mikor jön el az idő, hogy téma legyen az Úr.. 

Van nálunk egy tisztaszoba nevű hely, ott csend van és csak ketten szoktunk lenni. 8 órán keresztül lehet beszélgetni és idáig mindig olyanokat kaptam (2 kivételével) magam mellé (mert én kaptam meg ezt a munkát állandóra, mivel jól teljesítek benne), akik meghallgattak és voltak kérdéseik. Szeretek evangelizálni, de nagyon, nagyon szeretném jobban csinálni, hogy Jézust teljes egészébe tudjam hirdetni.

Ma hazajöttünk Vivivel Pestről, a Szentkirályiba voltunk, elkísérte anyukáját a fogászatra és elővettem a Bibliát, hogy megint kapjunk egy napi igét, amivel növelhetem a tudását. Lecsüccsentünk ágyra, becsuktam szemem, gyors imát mormoltam, hogy "Vezesd Uram kezemet" és kinyitottam a könyvet. Még csukva volt a szemem, mégis láttam, hogy hova kell pillantsak. Ezt az igét kaptuk, amit aztán átbeszéltünk:

Lukács 12:1 Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak tanítványaihoz: "Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

 Pont aktuális.