Saját nyelvemre lefordítva: már megint elbénáztam. Hétfőn és kedden egy elveszett nővel voltam kettesben 8 órát. Beszélgettünk, mesélt magáról, meghallgattam. Isten pontosan tudja, hogy mennyire unszimpatikus volt nekem és nem tagadom, bár tudom, hogy ez bűn. Tudja, hogy taszított és magamban elítéltem és az agyamra ment a viselkedése. Ezt csak azért írom le, hogy meg lehessen érteni az utána történt kínomat, mert rühelltem magam azért, hogy taszít az egész ember.

Ezen a héten csak 3 napot kellett dolgozni, de behívtak túlórázni, amit muszáj elvállalni, nagyon le voltunk maradva a munkával és szorított a megrendelés. Kicsit fájt, hogy más 8 órázik és tök jó rövid hete van, én meg benn gályázok reggel fél 6-tól este fél 6-ig.

Hétfőn rossz napom volt. Nagyon. Hazafelé még el is estem a biciklivel, uram sem volt túl bájos, a bicaj pedig rossz vétel volt, szóval minden összejött... A hangulatom és a viselkedésem pocsék volt. Másnap mentem dolgozni és olyan fél 11 körül kiderült, hogy a gép elromlott, nem kell benn maradnom. Mentem haza boldogan és akkor mondta uram, hogy egész reggel buzgón imádkozott, hogy ne kelljen benn maradnom, mert látta, hogy milyen fáradt vagyok és mennyire nem bírom. :)

És szerdán is elromlott a gép.... :)