Január 21.-én nagyon csúnyán összeugrottam egy kolléganővel. Teljesen mindegy mi történt, mindegy hogy mit mondott, hogy ő milyen, nekem nem szabadott volna ugyanúgy reagálnom rá, lesüllyedve arra a közönséges szintre. Akkora volt a patália, hogy fogtam magam és munkaidőben hazaindultam.
Durrogtam, pufogtam, kérdeztem Istent, hogy ugye megérti, hogy nem bírtam erre a szituációra nyugodt maradni? Mire eszembe villant, hogy nézzek rá a Bibolka napi igéjére. Ez van aznapra írva:
1Sám 17,1-25
"Azért állt elő, hogy csúfolja..." (25)
Milyen a csúfolódó? Magas, erős, félelmetes és "sok", azaz minden helyzetben domináns; olyan, amilyen Góliát volt (4-11). Mit tesz a csúfolódó? Embert nem fél és Istent nem tisztel (Lk 18,2). Mit lehet tenni a csúfolódó ellen? Eléje kell állni, nem kell félni tőle.
A magunk ereje azonban kevés a győzelemhez, ez csak az Úrral sikerülhet. A megoldás azonban soha nem a csúfolódó meggyilkolása, hanem Istenhez szeretése (25).
Boldog, aki nem ül csúfolódók székébe (Zsolt 1)!
Egyetlen keresztény ember se legyen csúfolódó!
Megdorgált a drága Úr....
_0.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése